Egész nap motoroztunk az Aba Zsolti barátommal, voltunk Orfűn és Pécsen. Pécsen a korhelyben kajáltunk, aki már volt ott az tudja, hogy a földimogyorónak a héját evés után csak a földre kell szórni, mellesleg fa padló van amire szalmát terítettek,szóval meg van a maga feeling-je a helynek. A Zsoltinak ez fura volt picit, de tetszett neki. Az evőeszközök egy dobozban vannak az asztal szélén, én csirke szárnyat ettem pirítóssal ehhez nem kellett használnom őket a Zsoltinak meg azt mondtam, hogy az is a hely stílusához tartozik, hogy kézzel kell enni és mivel a dobozba nem nézett bele el is hitte, de mivel ő marhahúst kért párolt zöldséggel és rizzsel mi a pincérekkel majd megdöglöttünk a röhögéstől, hogy nyakig van a kajában kézzel- lábbal :-).
Sietnem kellett haza, hogy még időben ki tudjak menni vadászni. Vittem magammal egy nagyon kényelmes horgász széket, elhelyezkedtem az erdőben. A telefonomon Rejtő Jenőt olvasgattam, és valahogy éreztem, hogy ez egy jó vadászat lesz. Volt egy kevés hold, szél szinte semmi, ilyen egy kellemes tavaszi este.
Pár csendes reccsenést hallottam távolról aztán megint csend volt. Kb öt- tíz percenként körbekémleltem a távcsővel, de elég rosszul lehetett látni, mert az a kevés hold nem mindenhol sütött be a fák ágai közt, szerencsére a szórót azt pont megvilágította. Kilenc óra lehetett amikor a szóróra néztem a keresővel és megláttam egy hatalmas disznót, amint az a földbe ásott kukoricát próbálja kitúrni. Teljes csendben ment oda a szóróhoz. Lassan felálltam amit már így utólag tudok, hogy butaság volt, mivel ülve tisztán láttam a disznót, de felállva pont belógott közénk egy faág és amikor a puska távcsövébe néztem nem láttam szinte semmit. Teljesen úrrá lett rajtam a vadászláz, remegett kezem, lábam és ahelyett, hogy a újra megnéztem volna a keresővel, hogy ott van-e még a disznó, bekapcsoltam a fegyverlámpát persze ő se véletlenül nőtt meg ekkorára, párszor már biztos elmenekült a lámpa elől, és most is elfutott, ekkor láttam, hogy az ágak takarása mögött volt. Befutott a szóróról a fák közé és szerencsémre egy pillanatra megállt két fiatal fa között, a fejét tisztán láttam és oda is lőttem, pont halántékon találtam, eldőlt és rugdalózott még vagy öt percig mire végleg kimúlt én meg egész idő alatt bekapcsolt fegyverlámpával céloztam rá, hogy ha mégis felkelne akkor belelőjek még párat, de szerencsére erre nem került sor.
Eddig volt az élmény, de ezután következett a kőkemény munka. A kanom egy meredek domb aljában feküdt, valahogy fel kellett vinni, hallottam, hogy Magyaregresen egész este durrogott a karbidágyú, tudtam, hogy a Karesz ijesztgeti vele az ottani vad állományt, szóval ő tutira nem alszik, fel is hívtam, hogy jöjjön segíteni nekem. Aztán felhívtam még a Bandit, meg a Magyar Dezsőt, reméltem, hogy négyen csak megbirkózunk vele.
A quaddal felhúztam, pontosabban felszenvedtem a dombról, ami nem volt egyszerű mutatvány és utána a mező szélén kizsigereltük. A kocsira felrakás volt még a kemény munka, a Bandi csinált egy 200 literes olajos hordóból egy vadtartót és abba bele kellett forgatnunk hogy aztán fel tudjuk emelni a Toyota platójára. Zsigerelve 135 kg volt a súlya az agyarai pedig 17,9 és 18,6 cm hosszúak, 0,75 pont hiányzott a bronz éremhez, valószínűleg azért, mert az egyik kisagyara törött volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése