'Soványmalacvágta'

2012.04.06.

 Vadkár elhárító vadászatra voltam hivatalos unoka bátyám magyaregresi kukorica vetéseihez. A szántók egy része a mi VT- területén a másik pedig a szomszédos Hunniánál van. Mivel a saját területen bármikor vadászhatok, a szomszédba mentünk Vilivel, a magyaregresi Cserhátra. Azt beszéltük meg, hogy 8- kor indulunk, de amikor kijöttem a boksz edzésről gyorsan összetelefonáltunk, hogy előbb menjünk mert el kezdett szemerkélni az eső, negyed 8 kor már kint is voltunk. Egymással szomszédos táblákat őriztünk, én két magas les között sétálgattam, hol egyikre, hol másikra ültem fel. Kilenc óra tájban, mikor pont felértem a második lesre, észre vettem a tőlem úgy 150- 180 méterre lévő erdő szélből kijövő és vadul turkálni kezdő disznókat, nem bajlódtam a les deszkával, mert féltem, hogy hangos lesz, inkább csak úgy szabad kézből oda csettintettem és el is hibáztam, a disznók meg gyorsan eliszkoltak. Közben a Vili meg hallotta, hogy tőle Északra zajonganak, de ahhoz, hogy rálátása legyen és lövő helyzetbe kerüljön át kellett vergődnie egy mély medrű patakon, átért, meg is célzott egy süldőt, de úgy lihegett a nagy kúszás- mászástól, hogy imbolyogott kezében a puska és föléjük lőtt. Utána én még elhibáztam egy rókát is. Éjfél körül autóba ültünk kísérőnkkel Karcsival, kit a Toyotában hagytunk pihenni (szegény tegnap hajnalban már megfordult Debrecenből, érthetően fáradt volt) körbe néztünk a bátyám másik területein is. Mivel semmi érdemlegeset nem láttunk két óra magasságában már ismét a Cserháti leseken találtuk magunkat. Kis idő elteltével durranást hallottam, Vili terített le egy szaladó rókát, na mondtam is magamban, hogy ez se eszik idén már fácán csibét, meg nyúlfit. Kicsit elbóbiskoltam, majd négy óra után megelégeltem a várakozást, összepakoltam a cuccomat és indultam a kocsihoz. Ami eztán történ életem egyik legnagyobb élménye volt. Felhívtam Vilit, hogy uccu álljon neki pakolódni, de szólt, hogy most ijesztett meg egy kondát a fegyver lámpájával és felém tartanak, úgy hatan lehetnek.

 A következő pár másodpercből később Karcsi fantomin előadást készített amin sírva röhögünk azóta is. Szóval telefonnal a kezemben tolmácsolom Karcsinak, hogy a Vili disznókat postázott felénk. Karcsi mondja, hogy ő már látja is a csapatot, én meg kapkodtam a fejem, mint egy zárlatos Bíró Ica, mert nem láttam őket. És most kezdődik Karcsi Stand up show- jának ihlete. Telefon a bal kezemben, puska a jobb vállamon. Meglátom a konda sziluettjét a sötétben, Iphone kinyom, zsebbe dob, puska le a vállról, piros-pont céltó bekapcs, fegyverlámpa bekapcs, célzás a 'soványmalacvágtában' rohanó kondára, az első egy koca a negyedik egy süldő azt veszem célba, fegyver kibiztosít, tűz. Karcsi szerint ez három másodperc alatt lezajlott, de én nem emlékszem tisztán, mert a nagy kapkodásban csak úgy tessék- lássék fogtam meg a puskát. A céltávcső orron vágott én meg törölgettem a vért az arcomról, közben Karcsi meg kiabált, hogy - fut feléd az egyik lőj, lőőőőjj már b....meg mindjárt fellök, basszus elment. Én megpróbáltam, de egyrészt semmit se láttam a csillagokon és a kismadarakon kívül, amik a fejem körül köröztek, meg úgy megvoltam szédülve, hogy azt se tudtam hirtelen, hogy hol a zárdugattyú karja a puskán, és a fegyver lámpát rángatva akartam újra tölteni, fél óra múlva magamhoz is tértem a puskámtól kapott megelőző balegyenesből. Aztán jött az öröm, ezt a vaddisznót is pont fültövön találtam, mint az előző kis babosat, Karcsi szerint bukfencre lőttem, olyan cigánykereket hányt mint egy futtában fejbe sörétezett nyúl.