Végre eljött a szeptember elseje. Az augusztusi vaddisznó lesek alkalmával már sok bikát láttam, de azt mondták, hogy nálunk esznek egész évben a bőgésre meg elmennek Gamás környékére. Van viszont egy terület ahol egész éven át láttam teheneket, meg borjakat, ráadásul ott van egy patak is aminek a vize ebben a nagy szárasságban sem apadt ki. Ez a patak egy fasorban van és mellette egy kukorica tábla, szóval van itt kaja, pia, tehén, gondoltam ide megyek ki cserkelni, talán megjön a bika is. A Gusztival közösen indultunk vadászni, ő a szomszéd körzetbe írt be, ott pár héttel előtte láttunk két bikát is, a terület adottságai hasonlóak ahhoz ahol én cserkeltem. Sötétedésig sétáltam a kukorica táblák mellett, meg-megállva fél órákra, hátha kijön valamelyik helyen egy bika, de nem jött. Aztán felültem egy lesre, az egyik szóró mellé, remélve, hogy ha a bikát nem is sikerül becserkészni, talán majd egy sörte vadat el tudok ejteni. Éjjel kettőig ültem a lesen, de pár róka kivételével semmi nem jött, a kukoricásból viszont hallottam egy konda hangjait, a malacok egyfolytában kiabáltak, néha hallatszott egy hangos röfögés, gondolom a koca próbált rendet vágni közöttük. A szél az ő irányukból fújt, telihold volt, szinte nappali fény. Lementem a lesről, és kukorica tábla melletti úton megindultam a hang irányába. Ki is jött a konda és az úton kezdtek turkálni, ismét úrrá lett rajtam a vadászláz el is hibáztam a lövést a disznók meg felszívódtak. Azért csak kivártam a fél órát aztán odamentem megnézni a rálövés helyét, persze semmi vért nem találtam. Elindultam vissza a patakhoz, mivel a fasorba rejtettem el a Grizzlyt, be is pakoltam a dobozba a cuccomat, csak a távcső meg a puska volt nálam. Elővettem a Nikont, hogy pár szép napfelkeltés fényképet csináljak.
Kisétáltam a fasor szélére, de közben hallottam, mintha valami ütögetné a fákat, átmentem a hídon a túloldalra, majd megláttam a bikát tőlem úgy 80-100 méterre. Az ég alja narancs színekben pompázott lassan kezdődik a napfelkelte, így elég világos volt és el tudtam bírálni az agancsát. Egy mindkét oldalon villás selejt bika állt velem szemben pont akkor léphetett ki a fák közül. A vadászláz ismét elért, alig bírtam a mogyoró botra feltámasztani a puskámat, céloztam és szemből nyakon lőttem, tűzbe is rogyott, most nem vártam, rohantam oda. Szóltam a Gusztinak, hogy jöjjön segítsen kizsigerelni a bikát, csináltunk pár közös fotót, bika vadásszá avatott, majd ő visszasietett, hátha neki is sikerül elejteni valamit, de sajnos ezen a hajnalon csak nekem tartogatott ajándékot Diána. Utána egy erre a célra átalakított utánfutóra felcsörlőztem a kizsigerel zsákmányt és már húztam is befelé a quaddal.
Ezután szinte minden hajnalban és este is kimentem cserkelni, láttam is párszor egy szép bikát, de lövéshez már nem jutottam, nem baj majd jövőre talán ismét rám mosolyog a szerencse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése