2012. március 29- 30.
Megjött Pestről a fogorvos barátom. Az édesapja is szájsebész volt, és Ő is Gusztáv, mint szerintem náluk a 16. századig visszamenőleg a család minden elsőszülött fiú gyermeke. A kettőnk közti barátságot úgymond már örököltük szüleinktől, mert az apukája is ide járt hozzánk vadászni, mi meg fel hozzájuk Pestre fogat csináltatni.
Sokáig dolgoztam pénteken és csak épp kiértem még alkonyat előtt a magyaregresi cserkelőutam végén lévő szórómhoz, a magaslest itt ki kell majd cserélnem, mert nem 100 kilós emberre tervezték, a les deszkára rá sem mertem ülni, hanem a magammal vitt horgász székemen helyeztem magam kényelembe, melegem volt, mert picit túl öltöztem. Én komolyan, becsülettel kitartottam és vártam a vaddisznó érkezését, de helyettük pár szarvas jelent meg az erdő mellett lévő repce táblán, aztán mivel számomra kedvező volt a szél be is merészkedtek a szóróra. Ekkor jöttem rá, hogy itt Egresen nem disznókat, hanem szarvasokat etetek, de ez legyen a legnagyobb baj, csak maradjanak itt szeptemberig. Hajnali három órakor aztán már megelégeltem a leskelődést és összepakoltam haza indultam aludni pár órát, ami tényleg csak pár óra volt, mert reggel hatra ki kellet mennem a vadász társamért aki az aszalói részen volt, utána pedig kezdődött a cukorrépa vetés így hát muszáj volt beérnem a kb. két óra alvással.
Este aztán ismét kiindultunk vadászni a Gusztival kijött vendég ként a volt vadőr, Potó Krisztián, ők a mernyei erdő déli oldalán lévő lesekre ültek. Mi pedig a Vilivel az erdő Északi oldalán helyezkedtünk el. Egyébként ebben az erdőben lőttem március 20- án az első vaddisznómat is. Aznap este hat órakor mentem ki, mivel déli szél volt nem tudtam a lesre ülni, így az erdőben helyezkedtem el a szóró másik oldalán. Szép idő volt, nem fújt a szél se, felhő se volt az égen, tudtam gyönyörködni az erdei naplementében, láttam pár őz bakot és még üregi nyulat is :-). De sajnos nem volt szinte semmi hold, ezért szürkület után töksötét éjszaka következett. Lement a nap, elhallgattak a madarak is csend lett, aztán ág reccsenés, felálltam a székből és oda húzódtam egy fa törzse mögé, majd tőlem úgy két méterre elrobogott a szóró irányába egy hatalmas koca, mögötte pár darab egy éves süldő, meg egy halom malac. Viszont ezt az elrobogás nem kapkodták ám el, körülbelül fél óra alatt vonult el mellettem az igencsak népes família, közben érezhették, hogy valami nem stimmel ezért megálltak fél- egy percekre, ekkor én levegőt se mertem venni. Végre odaértek és szépen lassan nekiláttak a vacsorának, vártam amíg belemelegedtek és amikor már úgy éreztem, hogy teljesen átadták magukat a kajálásnak akkor kihajoltam a fa mögül, de a sötét miatt semmit nem láttam, rájuk villantottam a puskalámpával, a célkeresztben pont a nagy koca volt és mivel nem szerettem volna, hogy a malacokból róka lakoma legyen más célpontot kellett keresnem, szerencsére ott állt mellette egy babos süldő na azt meg is lőttem.
Azért mertem ezt ilyen hosszan leírni, mert az este ugyan jó leshelyet találtam egy keskeny erdő sáv közepén lévő patak parton, de mivel nem volt jó a szél ott kellett hagynom és átültem egy másik helyre ahol aztán semmi mozgás nem volt és valamikor éjfél körül be is indultunk a Vilivel.
2012. április 1.
Ma hajnalban kimentünk a Vilivel szalonkázni, egy madarat sikerült is neki megijesztenie, de sajnos a siker elmaradt. Én nem is láttam reggel szalonkát. Aztán este is kimentünk ekkor én hibáztam, viszont a Vili most talált, bár ez elég fura szalonka volt, mivel nem is repült annyira, meg hát a tollai helyett is csak vörös bundája, meg lompos farka volt, sokkal inkább mondanám rókának.
Szuper este volt, Vili meglőtte az első rókáját! Én meg mint egy rendes vadász társ róka vadásszá avattam, én is rókával kezdtem a Bakonyban, de az megint egy másik történet. Na megyek aludni, mert már tényleg nagyon álmos vagyok a három nap alatt sikerült összesen öt órát aludnom, ilyen egy hétvége amikor ájulásig vadászunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése